Magyar Kertépítők
Országos Szövetsége


Varga Márton SzKI

光 HIKARI FÉNY
 

Japánkertünk 1928-as építésével, Európa egyik legrégebbi japánkertje, melynek kőlámpásai immár 87 év óta világítanak az esti körbevezetéseken. Diákjaink a pályázat kiírását olvasva a természetes fényforrások, a tűz lángjának használata mellett döntöttek.

A kertrészletben elhelyezett kőlámpások (tōrō  ) a kert megvilágítását szolgáló gyertyalángot védő dísztárgyak. A tōrō megalkotása magas színvonalú kőfaragó munka, mivel a japánkertek egyik legfontosabb díszítő eleme.

A kert formája a fény (hikari) japán írásjelének () formáját mintázza. Ennek oka a japán kertépítészetben a tavak formáját rendszeresen megadó szív (心) és víz (水) írásjelének ilyen típusú alkalmazása.

A kert közepén elhelyezkedő vízfelület alapvetően filozofikus igényű, a zen kertek nyomán szimbolikusan, kőzúzalék használatával jeleníti meg a vizet (karesansui 枯山). A kőzúzalékba gereblyézett minta a körgyűrű és a folyóvíz mintákat hordozza, mivel esetünkben a szimbólum patakra, illetve tóra utal. A tó szűk részén lépőkő vezet át, a mederbe helyezett kövek pedig a változatos vízmozgást, körgyűrűket hoznak létre.

A kert vázát a lépőkövekből (tobiishi ) kirakott út alkotja, ezeken járva a látogató csak lassan, szemlélődve haladhat. Vonalvezetésük hajlékony, elágazó, esetünkben a kettő-három váltakozásának mintáját (nisan-kuzure) hordozza.

A kertben alkalmazott díszfák a hagyományos japánkerti vezérfák: a szép kilátás fája - a fenyő, a vízesés fája - a japán juhar, a lenyugvó nap fája - egy virágzó díszfa.

A japánkertek fényforrásait a tōrōt jól jellemzi a következő idézet: „a japán kőfaragó mester mesékben hívő lélekkel, de avatott szobrászkezekkel faragja ki a művészi lámpaköveket